Ne álmodj kedves,mert fájni fog

Hozzád,neked,teérted szólok én most

érzem,hogy téged még a tűz hevít.

Ha esdve mondanám, ugyan mit ér az?

A szép szó is elszáll ezért leírom-

az más,ha sokszor olvasod segít.

Ne hívd a jövőt -mely mindenki sorsa

és ki hívja,várja gyermek,férfi,nő.

Szépre álmodják!S az máris itt van,

és nem veszik észre,hogy múlik az idő.

Az álmok valóra sose válnak

amig álmodjuk öket minden csodaszép.

Az ébredéskor miénk a valóság,

s amire vágytunk -szappanbuborék.

Míg él az ember - a vágy is benne él.

Előbb vulkán,majd szunnyadó parázs.

De a vágyat csak megálmodhatod.

Igaz sose lesz,mert nincs olyan varázs.

Az élet szép,az élet gyönyörű,

de szebbre,jobbra álmodni ne merd-

arra nincs és nem is lesz semmi ok!

Mert jobb a valóság amit átélsz!

Ne álmodj kedves ,mert fájni fog:

Maradj az élet kegyetlen tengerén!

Abban higgy és ott kitartón evezz:

aki az álmok taván hajózik,

az előbb-utóbb mind a mélybe vesz.

Nekem most menni kell.

Hogy szeretlek érzed és tudod,

de örökségül még egy jótanács:

Ne álmodj kedves, az ébredés fájni fog.

   szerző:ismeretlen

Titok

Titok,amiről nem beszélünk.

Titok,amiről nem tudunk.

Titok,hogy mi vár ránk az úton,

ahova egyszer eljutunk.

Minden titoknak van egy kulcsa,

az egyike a kémkedés,

a másika érzelem nyitja,

a szerelemre-ébredés.

Titok,amiről nem beszélünk,

de az is egyszer kiderül.

Képzelt titok a vágyak titka,

és kulcsa az,ha sikerül.

Míg a végső titokra várunk,

az óra lassan körbejár.

Titok csak  egy van a halálunk,

amely még megfejtésre vár.

              szerző:ismeretlen

 Miért?

Szeretem a szemed,
Mert barna és meleg,
S ha belenézek, látom az érzést
Ami összeköt veled.

Szeretem a szádat,
Mert puha,
És csókol,
És mindig nevet.

A kezed?
A kezedet külön szeretem,
Mert erős és nagy,
S ha átfogja kezem
Biztonságot ad.

És ha simogat,
A szerelmet simítja végig testemen,
Mely belém ivódik, egyre erősebb lesz,
És nem múlik el sohasem.

szerző:Fati

 A vihartündér balladája

 

Tengerparton, hol sok fehér
Sirálymadár szálldosott,
Réges-rég a vihartündér
Valakiről álmodott.

"Ó, csak jönne! Bár láthatnám!"
Naphosszat így énekelt,
És nézte a tenger partját,
Ámde semmi nem felelt.

"Bár láthatnám! Ó, csak jönne!"
És a szíve zokogott.
Énekelte, és pergette
Ujja közt a homokot.

"Ó, csak jönne..." Dehát nem jön...
Nincsen másik megoldás;
Tajtékból oltár lesz rögtön,
Készül a tündérvarázs!

Készen áll a tajtékoltár,
A tündér letérdepelt,
És az oltár lábainál
Szörnyű imát énekelt.

"Tűz, lég, víz, föld, őselemek!
Kis húgotok szólít most!
Segítsetek, gyertek, gyertek,
Nekem vigaszt adjatok!"

Az oltárból lángok csapnak
Egyenest az ég felé!
A madarak elhallgatnak,
A szó a Tűzelemé!

Szélvész süvít, orkán bömböl,
Remegtet a félelem.
De nem törik meg a bűvkör,
Itt van már a Légelem!

Haragosan forr a tenger,
és a tündér reszketett...
Csöndben térdel, szólni nem mer;
A Vízelem érkezett!

És végül a föld megmozdul,
Szikla dől le hirtelen,
A helyéből mind kifordul,
Itt van hát a Földelem...

"Megérkeztünk, kis testvérünk!
Halljuk hát a parancsod!
Miért kell a segítségünk?
Halljuk a tündérhangod!"

Összeszedte bátorságát,
Megnyitotta ajkait,
És elmondta a parancsát,
Sebzett szíve titkait.

"Volt valaki, akit régen
A végzet erre vetett.
Reá néztem, s akkor bennem
Bús szerelem ébredett.

Hogyha látnám azt az arcot...
Ha szeretne... istenem!
Hallottátok a parancsot:
Adjátok ezt meg nekem!"

Elhallgatnak az elemek,
Lecsitul a morajlás.
"Nincs hatalmunk a szív felett!
Kérjél bármit - bármi mást!

Hogyha anélkül megyünk el,
Hogy kitombolnánk magunk...
Ó, ne játssz az életeddel!
Kérjél bármit, hallgatunk!"

És a tündér mit felelhet,
Mit kérhetne tőlük még?
"Ha nem adhattok szerelmet,
Akkor hát az arcképét...

Ott legyen! Ott, fenn a sziklán!
Hogy mindenkor láthassam,
Hogy vele így éljek eztán,
Látva őt a bánatban."

Eltelt sok év... És az arckép,
S a tündérlány hova lett?
Minden sziklát tenger dúlt szét...
De hallod az éneket:

"Ó, csak jönne! Bár láthatnám!"
A tündérdal tovább zeng.
Ma is szól a tenger partján,
De válasz nincs. Csak a csend.

szerző:Auróra

  Messze vagy

Szerelmes szívem szárnyra kap
Szerelmes szóval szólogat.
Hallom hulló válaszod,
Halkan hallik, messze vagy.

Csend jő, büszke éjszaka
Válaszodnak halk szava.
Szerelmes szívem halkan szólít,
Halkan hallik halk szavad.
Messze vagy.

Távoli csend, éjszaka
Válaszodnak halk szava.
Szívemben emlék, szerelmes
Múló estéken engem keress!
Merre vagy?

szerző:Unyi Krisztina

Ott és akkor

Hol kicsiny csillámokat szór a szél
szemedbe, mégsem fáj
Hol lépted neszén száz lepke
rebben fel, mégsem vársz
Hol vágyakozó szemekkel
figyellek, mégsem látsz

Mikor a kiáltásnak visszhangja mar
lelkedbe, mégis fáj
Mikor kihult testeden az érintés
melege, mégis vársz
Mikor titkon, félve lopózom
szívedbe, mégis látsz.

 szerző:ismeretlen

Eljöttem érted, mert szeretlek téged
Mert reszket az ajkam, hogy ajkadhoz érjen,
Hogy átöleljelek magamhoz szorítsalak,
Tüzes ajkammal lágyan csókoljalak.

Eljön az este, s eljövök én is.
Ez csak egy álom, de lehet attól szép is.
Lesz majd 1 nap, amikor az álomnak vége,
Hozzád bújok akkor s szerethetlek végre.

Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk,
Mégis fájni fog, ha újra találkozunk.
Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
De akkor majd búsan lehajtod a fejed.
Megállnál ezerszer, ám mégis tovább lépsz:
Mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz!

szerző:ismeretlen