Búcsúzom

Ígérem nem zavarlak többé, én végleg elmegyek. 
Egy lány félreáll az útból, s nem lesz többé játékszered. 
Szemed csillogásán látom én: bánod ezt, úgy hiszem... 
belátod..meg kellett volna tennem rég, de mindent legyőz a szerelem! 
Gondoltam, mi lesz velem, mi lesz ha te nem leszel velem. 
De te menny! Ne gondolj arra, hogy könnyes szemmel búcsúztam el.
Tudom, már késő, elvesztettelek. Nem jössz vissza sohasem. 
Arcod még most is látom, csak elmentél csendesen. 
Valaki biztos, hogy téged is szeret, 
valaki boldog, hogy veled lehet, 
és valaki szemében érted könny ragyog, 
és tudd meg, az a valaki én vagyok!!! 
Mondd meg miért van az, hogy azt szeretjük, ki hűtlen és mást szeret?  Mondd, miért van az, hogy szívesen látjuk, bár tudjuk, ő már rajtunk jót nevet? 
Miért van az, hogy fájó könnyet ha a múlt emléke énekel, 
-bár találhat szebbet, jobbat lelkünk-de azt az egyet nem felejtjük el?
Megfogadtam, hogy elfelejtelek, és próbáltam is felejteni,
de ha meglátlak, érzem, te vagy az édes, te vagy az igazi. 
Ahogy múlnak az évek, 
meg fogod te látni, ki az, aki tiszta szívből szeret téged!
Elmentél tőlem édes, és én hagytam, hogy menj csak el! 
Hiába lett volna minden, aki menni akar, azt hagyni kell! 
Arcod még mosolyog hozzám, de mögé már senki nem néz. 
Közömbös embert játszani most látom milyen nehéz!
Ha most megkérdezné valaki, hogy mit jelentesz nekem, 
először zavarba jönnék,és nem tudnék felelni hirtelen! 
Csak sokára mondanám: - Talán egy múló szerelem? 
- kacagva búcsúzom, de a hangom remeg. 
az utca sarkáig mosolygok, de ott hirtelen befordulok . 
Letörten nyúlok szívemhez, a könnyem csorog. 
Ha most megkérdezné valaki: mit jelentesz nekem, 
lehajtott fejjel csak ennyit mondanék: CSUPÁN AZ ÉLETEM!!!...