Egy fiú és egy lány

Együtt jártak sok éve már egy fiú és egy lány. Hideg tél és meleg nyári

napsütés kint találta őkit a szűk kis utcán. Fogták egymás kezét,

beszélgettek sokat. Boldogok voltak, mint senki más szerették egymást a

fiú és a lány. Egy szép napon így szólt a lány: Gyermeket várok egy

szép kisbabát, szeméből sugárzott az öröm. A fiú nem szólt, csak

elköszönt s többé nem jön vissza már. Nem várta a lányt a Duna partján,

elment némán és hidegen. Ez volt hát a szerelem ?

És megszületett a kisfiú kék szemű, szőke hajú. Boldog volt a lány

hátha él az apa talán. De nem jött hiába várta. S a hetek, hónapok

egyre szálltak , de ő mégis remélt. A fiú akkor már másnak élt. A

kisfiú napról - napra szebb lett. Kimondta az első szót a legszebbet:

anya. Egy napon sétálni mentek, a kisfiú ott totyogott az anyja

mellett. A szűk kis utcán akkor mentek utoljára. Felvillantak a régi

emlékek s felsóhajt a lány: Milyen kár, hogy egyedül vagyok! A sarkon

egy fiú pillant rá. S kisfiának mondja a lány: Látod, ő az apád?