Barátság - Avagy, nem minden az, aminek látszik

Van egy régi mondás: "Van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél"

Talán elsőre furcsa ezt a mondás, hisz a testvéri kapcsolat az egyik legszorosabb kapcsolati forma két ember között. Viszont van egy gyengéje, mégpedig, hogy nem önkéntességi alapon jött létre. Egész egyszerűen más valaki - nevezetesen a szüleink - döntött afelől, hogy legyen-e egy ilyen jellegű kapcsolatunk, vagy sem.

A barátság létrehozója az önkéntesség

A testvéri kapcsolat nem választás kérdése, a testvér van. Senki nem kérdezte meg tőlünk, hogy akarunk-e egy öcsikét, vagy nővérkét.

Ezzel szemben a barátot választja az ember. A barátság csak úgy jöhet létre két ember között, hogyha mindkét fél akarja azt. Éppen ezért, sok esetben erősebb kötelék tud lenni, mint a rokoni szál. A barát - mivel önként van a kapcsolatban - alkalmasint hűségesebb, ragaszkodóbb lehet, mint akár egy testvér.

Tekintettel arra, hogy a barátság az önkéntesség alapján működik, többnyire nem kérik egymás segítségét, hanem önként ajánlják fel azt. Az igazi barát látja a másik szükségét, látja, ha valami nincs rendben, és azon van, hogy mielőbb segíthessen a barátjának. Az igaz barát, kezdeményező és nem várja meg, amíg kérnek tőle, magától cselekszik.

 Ezt láthatjuk másik mondásokban is:

 "Az igaz barát a bajban ismerszik meg."

 ” Ne olyan Barátot keress, ki Veled együtt nevet, hanem olyat, aki Veled együtt sír!"

Az igazi barátra ez jellemző: mindig szeret, és ha baj van, elsőnek érkezik, hogy segítsen. Nagyon kevés az a barátság, amire ráfoghatnánk, hogy igaz barátság. Sajnos ez a fogalom is - akár csak a szeretet - az idők folyamán megkopott, veszített az értékéből, degradálódott. Manapság, nagyon könnyen dobálóznak ezzel a megtisztelő jelzővel. Főleg a fiatalok körében gyakori, hogy egy-két napos ismeretség után barátoknak nevezik egymást. Persze mit várhatunk tőlük, ha azt látják a filmeken, és a környezetükben is, hogy egy-két órás ismeretség után, párok képesek egymással akár ágyba is bújni. Ehhez képest nem nagy ügy, ha valaki az első találkozás után a barátjának nevezi a másikat.

A barátság egy olyan kapcsolat, melyben megmutatkozik az ember semmilyen más teremtménnyel össze nem hasonlítható egyedisége - a személyessége, és különleges helye a teremtésben. Olyan mély kapcsolat, amire csak az ember képes, ezért ilyen kapcsolata az emberen kívül, más élőlénynek nincs, és nem is lehet.

Nagyon kevés olyan kapcsolati forma létezik, amiről annyit írtak volna, mint a barátságról. Talán a szerelem az, ami vetekszik - mint örök írói téma - a barátsággal. Homérosztól, Shakespeare-ig sokan és sokféle módon írtak eme embert-gazdagító kapcsoltról.

Talán az egyik legfantasztikusabb barátság - amit publikáltak - Dávid és Jonathán között volt. Arról a Dávidról van szó, aki legyőzte Góliátot, és Izrael királyaként halt meg. Ez egy igazi barátság volt. Az ő szoros kapcsolatuk, az egymás iránti tiszta őszinte szeretetük, példája annak, hogy milyennek kéne lenni egy igaz barátságnak?,

Jonathán és Dávid úgy szerették egymást, hogy összeforrt a lelkük.

Nem minden az, aminek látszik

A feltételnélküli szeretet képes arra, hogy két személyt igaz baráttá, egy lélekké fonjon össze. A mély, őszinte barátság alapja, a feltétel nélküli szeretet. Az emberi kapcsolatok legnagyobb ellensége, ha a szeretetünket valamilyen feltételhez kötjük. "Szeretlek, ha te is szeretsz engem, szeretlek, ha........" Az igaz barát szerepe, hogy mindig teljes elfogadást mutasson a másik iránt. A másik érdekeit helyezze előtérbe. Az nem barátság, ami saját érdekeire mutat; az csupán szentimentális érzelmi kötődés. Sajnos gyakran előfordul, hogy két ember egy érzelmi kötödésben él, és meg vannak győződve arról, hogy az egy jó barátság. Pedig minden olyan kapcsolat, ami nélkülözi a másik felé való szolgálatot, csak az önző érzelmek kielégítését szolgálja. Az igazi barát, minden helyzetben a másik érdekeit tekinti elsődlegesnek. Ez a fajta barátság nagyon ritka, és éppen ezért nagy-nagy kincs, amit meg kell becsülni.

Jonatán és Dávid barátságának nagy erőpróbája volt az, hogy Saul, az akkori király - aki Jonathán apja volt - üldözte, és meg akarta ölni Dávidot. A barátságuk kiállta ezt a próbát is. Jonathán bátorította és bíztatta barátját. Nem azt mondta neki: "Ó Te szegény kis Dávidka, az a csúnya apu kikerget a világból, pedig olyan jókat homokoztunk együtt." Jonatán azt tette, amit egy igaz barát tesz: a bizalmát és hitét erősítette Dávidnak. Mitől válik testvérré a barát, nyomorúság idején? Attól hogy sajnálkozik a barátján és önmagán? Ha a barátjában azt erősíti, hogy mennyire szerencsétlen egy alak, hogy ebbe a helyzetbe került? Vagy attól, hogy vigasztalást és bátorítást ad neki, és ha azt erősíti a barátjában, hogy nincs az a nehéz helyzet, amiben ne számíthatna rá, és ne lenne ott vele? Igen, attól válik testvérré a barát, ha azt tudja adni, amire a másiknak az adott helyzetben a legnagyobb szüksége van.

A szívben dől el

Lehetnek olyan helyzetek a barátok életében, hogy átmenetileg el kell, hogy váljanak egymástól, de ez egy igaz barátságot nem ingathat meg. Sokan úgy gondolják, hogy attól barátság a barátság, hogy folyton egymás szoknyáján vagy gatyáján ülnek. A barátságot nem korlátozza idő vagy tér. A barátság a szívben dől el, a szív szándékán múlik és nem azon, hogy minden nap együtt töltik az idejüket. Lehet, hogy évente egyszer tudnak csak találkozni, lehet, hogy több ezer kilométer választja el őket, de a szívükben megvan az a hely egymásnak, amit más nem tölthet be.

A barátság a legegyedibb kapcsolat, ami két személy között létezhet. Minden más kapcsolattal ellentétben, a barátságnak nincs alá, vagy fölérendeltje. Ez egy olyan kapcsolat, ahol a résztvevők egyenlő szinten vannak. Ha megnézünk más kapcsolatot, teszem azt, a főnök-beosztott, vagy férj-feleség, vagy szülő-gyermek kapcsolatát, láthatjuk, hogy ezeknek a kapcsolatoknak státusilag van egy fölé, és egy alárendeltje, hogy egészen pontos legyek: van vezetője és vezetettje. A barátságban ezzel szemben, a felek abszolút egyenrangúak.

Az igazi barátság létre jöttéhez tehát, feltételnélküli szeretet, a másik felé való szolgálat, építés és bátorítás szükségeltetik. Egy olyan hozzáállás, mely a másik érdekeit helyezi előtérbe, ami azt kommunikálja a másik felé, hogy mindig számíthat rá.