Jobbágy Károly: Tanítás
Aki szeret,
annak
varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen
meglehet,
hogy felvarrja más.
Aki szeret,
annak
hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen
meglehet,
hogy meghallgatja más.
Aki szeret,
azzal
sose légy morc, goromba,
mert könnyen
meglehet,
hogy rámosolyog más.
Aki szeret,
szeresd!
s öleld meg naponta!
mert könnyen
meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor
- hidd el! -
nem ö a hibás.
Mit ér?
Mit ér a hajnali ébredés,
ha nincs veled akit szeretsz?
Ha nincs más, csak a feledés,
még ha fáj is, hogy feledd.
Mit ér a szikrázó nap,
ha csak rá tudsz gondolni?
Ha csak szakadt szív marad,
mely lassan el fog sorvadni.
Mit ér az esti félhomály,
ha neked csak Ő kell?
Ha elviselhetetlenül váj
szerető szívedbe a félelem.
Mit ér az éjjel suttogó szava,
ha csak egy nevet ismer?
Ha belédmar csendes karma,
és te csak némán szenvedsz.
Mit ér az örök, újjászülető idő,
ha minden perc gyötrelmet hoz?
Ha hiába várod, nem jő,
és hiánya belül üvöltve kínoz.
Mit ér a megújuló tavasz,
ha bajokról mesél a szél?
A fákon új rügyet fakaszt,
de neked fájdalmat hoz a falevél.
. Varga Attila
.
A Mosoly
Milyen kivételes ajándék a mosoly, hiszen:
Nem kerül semmibe, de szívmelengető.
Csak egy pillanatig él, ám az emléke megmarad.
Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot.
Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen.
Biztatás a csüggedőnek, erőt önt belé.
Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi
javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel
meg nem ajándékoznak vele.
Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon,
nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra,
mint neki, aki már nem tud mosolyogni.
A szél
Szomorú a szél, mert nem simogathat
Szomorú a szél, mert nem viszi illatod
Szomorú a szél, mert nem búvik hajadba
Szomorú a szél, mert nem hallja a hangod.
Szomorú a szél, mert nem tudja hol vagy
Kereng, tekereg, jajongva keresgél
Hiába.
Nem talál. Nem vagy.
Elmentél.
Elküldöm szelet, hozza vissza boröd
Hozza vissza hangod, bánatod, örömöd
Elküldöm a szelet, hozza illatodat
Hozza vissza hajad, magadat, magadat
Akkor kivirul a virág
Akkor kivirul a világ
Akkor kivirulok én is
Akkor kivirul a szél is
Már nem szomorú a szél, boröd simogatja
Borzolja hajadat, érzi illatodat,
Hallja édes hangod, és kacag, és kacag
Veled, s velem kacag
Elküldöm a hajnalt
Elküldöm a hajnalt
Küldd nekem az estet
Legyen szép világod
Szép álomvirágom.
Találkozzunk nappal
Találkozzunk este
Lássalak, halljalak
Gyere, ne menj messze!
Mit kezdjek a fénnyel
Mit kezdjek az éjjel
Nélküled?
Csönd!
Tudod mi az élet?Büntetés!
Büntetés,azért amit nem követtél el,de
a fájdalmat mindig érezned kell!
Bárkit szeretsz csalódást okoz,s te minden
éjjel utána zokogsz!Sírsz és kérded: mit rontottál
el?...de válasz nem jön,veszekszel a csenddel!
Hallgat, csak a gúnyos nevetést hallod, mert
nem tudod feledni semmi bánatod...!
Reggel újra úgy teszel,mintha minden jó lenne,de
összeszorul szíved míg hallgat a csendbe!...
Lennék ezernyi szín és illat, hogy elvihess magaddal az útra.
Virág lennék, hogy szerethess és a titkokat súgjam.
Lennék a csendhez társad, ha nem unnád.
Nyári kék zápor, hogy veled legyek
s lennék térdrebukott angyal az éjben,
aki megbocsájt miattam neked.
én leszek...
én leszek a vágy a szemedben
ha kell magaddal is megverekszel
én leszek a sóhaj a szádban
amikor erőd elhagy a kéjes lázban
én leszek elűzött szemérmed
a tegnapot ölöd meg értem
én leszek elveszett csókod a magányban
ha majd ajkad reszket a rád zuhanó homályban
én leszek vadul lüktető szíved
ha már senki sem, én ott leszek veled
én leszek sivatagban a gyöngyöző harmat
amikor Neked már senkik, semmit nem adnak
én leszek kínod egy álmatlan éjjelen
ha hiányzó örömök csordulnak ki szemeden
én leszek könnyed egy összegyűrt ágyban
amikor elmerülsz az egyedül-maradt vágyban
én leszek a szivárvány-híd a semmi felett
amikor majd lemondón nyújtod a kezedet
én leszek rémítő álmaid gyilkosa
a hazug hit, hogy nem hagysz el soha
én leszek fel nem tett kérdés helyett a felelet
ha hangtalan, csak magadnak súgsz neveket
én leszek halott virágok mosolya
a szerető, az édes és a mostoha
én leszek nevetésed a csendben
a váratlan lázadás a rendben
én leszek a bőr íze a szádban
tegnapi emlék a holnapi lázban
én leszek a viasz, amikor cseppen
pillangó szárnya amikor lebben
én leszek a sikoly a beteljesült vágyban
fájdalom az értelmetlen lázban
én leszek a nyugalom a gondolatban
az örök körforgásban a mozdulatlan
én leszek majd a Te helyedben
és Te élsz majd én helyettem
Reviczky Gyula
Akit szerettünk...
Akit szerettünk, nem feledjük
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámítjuk magunkat;
Csak játék volt, múló szeszély!
Hiába mondjuk: minden ábránd
báját veszti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetetlenül.
Úgy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elől.
A sors megáldhat, meggyötörhet,
Emelhet hír, vagy bukhatunk:
a kedves arca sosem hagy el,
Őt áldja hűlő ajakunk.
Halász Judit: Nehéz okosan szeretni
Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elől is menekülünk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul.
Csak úgy szállok!
Azt hittem vége, el tudtalak feledni.
A lelkem és az elképzelt síromba temetni,
De jött egy álom,
És úgy érzem, nem bánom.
Egy álom, ami már nem csalt, nem játszott velem,
Mert valóra vált, ami boldogság volt nekem.
Te vagy az első, kit igazán szerettem,
Kinek szívét a szívembe helyeztem,
kinek egy szava is elkápráztatott,
s már nem fáj annyira, hogy egyszer itt hagyott.
Ez az emlék… mit éreztem ugyanígy,
Mikor még friss, még új volt egészen e vágy.
Akkor még nem féltem, hogy a szakadék szélére állok,
S mikor először éreztem, hogy csak úgy szállok!
Hogy felkap egy szellő és lebegek,
S körülöttem a Nap, a Hold, a fellegek!
Mikor beesteledett, kezdtem már félni,
Mikor rázott a hideg, akkor is égni…
E repülésből gyöngéden landolni a földön
És várni az időre, mi hátha még eljön…
Fenn szállok a magasban…
Nem mondom azt, hogy a csillagok között,
Mégis a szívem most odaköltözött…
Olyan vagyok, akár izzó parázs a jégen,
Még ha nincsenek is csillagok az égen…
Az életem azt hittem végleg tönkretetted,
De nézz csak az égre, itt szállok fölötted,
Csapkodom szárnyaim míg fel nem kap a szél,
És szívem ezután már többé sose fél!
Pár nap múlva talán majd leszállok,
És lábam alatt újra Föld lesz amin járok.
Akkor már nem érzem, hogy csak úgy szállok!
És nem lesz már senki, kit karjaimba zárok…
Várni...
Egész este csak ülök és zokogok
Nézem az a felhőt , de bárkit hiába okolok.
Szememből egy könnycsepp csorog,
Tudom nem jössz, s a világ velem forog.
Mindvégig tudtam nem szeretsz,
De az emberek csak mondják, ott a remény, még lehet!
A remény, melyben mindig is hittem,
De végül meghalt, s ez volt az én végzetem!
A boldogság melyről mindenki csak papol,
S a szerelem mi olyan csodás dolog.
Nekem csak szenvedést okozott,
De nem bántam meg semmit, mert tanított.
Megtanított sírni és igazán szenvedni,
Tűrni és várni, akár a végtelenségig.
Mégis túl hosszú az Örökké,
És szívem nem várhat többé.
Csak egy szó kellett volna: Szeretlek!
De vége mindennek, elengedlek!
Nem felejtelek el téged soha,
Hisz emléked szívem egy darabkája!
( forrás :internet)
"Csupa szerelem az életünk,
Élünk, remélünk, szeretünk, s feledünk.
Minden szerelem egy újabb remény,
Egy lehetőség arra, hogy boldog legyél.
Ha úgy érzed,
Az egész világ összefogott ellened,
Egy Társra van szükséged,
Egy Társra, ki nagyon szeret Téged!
Kinek elmondhatod, mi nyomja a szíved,
Bármit mondasz, Ő mindig megért Téged.
S ha a fájdalomtól elered a könnyed,
Egy forró csókkal engesztel ki Téged!
Nincs ennél szebb dolog a világon,
A szerelem egy fényes csillag a hétköznapokban.
Egy csillag mely annyira fényes,
Hogy elvakít mindenkit, de ugyanakkor nagyon kényes.
Vigyázz e kincsre, nagyon vigyázz,
S ezzel a tűzzel sohase játssz.
Csak merülj bele szép szeme világába,
S ajkad forrjon bele szerelmed ajkába!"
Illyés Gyula:
Gyönyörű, gyönyörű
Hátam mögött - szívem is hallja -
törik az őszi fű;
te jössz, tudom. Miről? A lépted
nesze is gyönyörű.
Gyönyörű lesz, ha megjelensz;
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ,
mihelyt része vagy.
Fásult volt, borús a szívem
szomorú, keserű.
Ha benne vagy, a szívem is
ragyogó, gyönyörű!
Ködös őszi táj ez a szív,
de ha nap besüt,
üveges lombja fölragyog,
tündöklik mindenütt.
Móra Ferenc:
A szív
A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése uj talány:
Onnan szalad, hol rája várnak
S hivatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad.
Gligorics Teréz:
Én legyek...
Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod.
Sötétben az égő gyertyafény.
Holnap is én legyek a láthatárod,
Szívedben vigasz, ha nincs remény...
Legyek a napfény a felhőtlen égen,
Az éjszakában a csillagod,
Találjam meg a lelked a szélben,
Ha időnként bárhol elhagyod...
Legyek az ölelés, perzselő vágyad.
Nekem szánj minden csókodat,
Legyek a hullám, a tenger, ha árad,
Könny, ha már mindenki megtagad...
Szíved örökre enyémbe zárom,
Nem leszek sohasem délibáb,
Árnyékod vagyok, a te utad járom,
S kimúlok, ha a fény nincs tovább..
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
