Valahol, távol a való világon,

Messzi túl a Képzelet-Határon,

 Van egy egeszen piciny ország.

Az a hely, ahol az álmokat írják.

 A szép álmokat zsákokba varrják,

 S aztán kis manók mind széjjelhordják.

Viszik a világ minden részére,

S belehintik az élők szemébe.

 Egy álommanó hozzád is elért.

Leteszi zsákját, bedugja kezét

És belemarkol a tündérporba,

Hogy a csillámot szemedbe szórja.

 Csipetnyi manó, vajon hol lehet?

Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.

Óvatosan homlokodra lépked,

S arcod simogatja. Ugye érzed?

Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,

S az álomport szemeidbe szórja.

Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,

És füledbe súgja: Álmodj szépeket!

(Thalis Silvenier )

 
 
 

Gyökössy Endre: Boldogságok

BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz az életük.

BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

BOLDOGOK, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat, mert környezetük megbecsüli őket.

BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.

BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

BOLDOGOK, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

  Vándorének

Merre visz az út,
Hová hív a végtelen,
Nyughatatlan vándor
Lakik a szívedben.
Néha úgy érzed, minden véget ér,
De mégis mész tovább,
Útra kélsz, vakon lépsz,
Szertefoszlott álmok nyomán.

Mint összegyűrt papírdarab,
Mit ide-oda hord a szél,
Érzelem nélküli világban,
Tenyérnyi boldogság foszlik szét.
Mikor a világ nyugodni tér,
Új erő hajt tovább,
De szétszórt életedért,
Csak a végtelen ölel át.

A lelked mélyen hallgat,
De testedben erős a vágy,
A dalok is szerelemről szólnak,
Bárcsak hallhatnád.
Pedig te is vársz valakire,
Ahogy mindenkire valaki vár,
De álmaidra félelem ül
És sötét börtönbe zár.

Hová visz az út,
Merre hív a végtelen,
Megfáradt vándor,
Lakik a szívedben.
Amerre jársz, arról dalolsz,
Milyen színes a világ,
Miközben neked nyílik
Minden fekete színű virág.

Tavalyi szerelem
 

Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tûz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tûz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem ûz,
enyhén simogató,
mint hûs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tûz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.

Dzsida Jenő



TARTOZÁS

Valakinek én sokat érek,
Valaki bennem többet lát,
Mélyebbre lát az embereknél
S bennem találja meg magát.

Az édesanyám örömének
Én vagyok a felezõje;
Emésztõ, titkos bánatomnak
Õ az elsõ felfedõje.

Tudom: kihullott könnyeinek
Sós cseppjeit én okozom;
Szeretném azért megszámlálni,
Hogy tudjam, mivel tartozom.
                Somogyi Barnabás

 

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor olyannyira hiányzik nekünk valaki, hogy ki szeretnénk őt szakítani az álmainkból és úgy igazából meg szeretnénk ölelni.
Amikor a vidámság ajtaja bezárul egy másik kinyílik, de gyakran olyan sokáig nézzük a zárt ajtót, hogy nem vesszük észre a másikat, ami kinyílt számunkra.
Ne higgy a szemednek, az becsaphat. Ne higgy a fényűzésben, az is megfakul. Higgy valakiben, aki megmosolyogtat, mert csak egy mosoly tehet egy borús napot vidámmá. Találd meg azt, aki a szívedet megmosolyogtatja.
Álmodd, amit álmodni akarsz; menj oda ahova menni akarsz; légy az, aki lenni szeretnél; mert csak egy életed van és egy lehetőséged, hogy megtedd mindazt, amit meg szeretnél tenni.
Lehet elég vidámságod ahhoz, hogy boldog légy, elég megpróbáltatás az életben ahhoz, hogy erős légy, elég bánat, ahhoz, hogy ember légy és elég remény ahhoz, hogy boldog légy.
A legboldogabb embereknek nem feltétlenül jut mindenből a legjobb, ők pusztán mindenből, amivel találkoznak életük során a legtöbbet hozzák ki.
A legfényesebb jövő mindig egy elfelejtett múlton fog alapulni; nem tudsz továbblépni anélkül, hogy ne hagynád a múltbeli hibákat és bánatokat magad mögött.
Amikor megszülettél sírtál, míg körülötted mindenki mosolygott. Éld úgy az életed, hogy a végén te legyél az egyetlen, aki mosolyog, míg a körülötted lévők sírnak.
Ne az éveket számold, számold az emlékeket!